Jómagam ezt tartom fontosnak
Sándor Angelikaként láttam meg a napvilágot a hetvenes évek legelején. Kétszeres anyaként, feleségként, munkavállalóként, valamint a mögöttem lévő 46 év tapasztalatai alapján arra a meggyőződésre jutottam, hogy mi emberek, alapvetően tudunk és szeretünk gondolkodni, méghozzá önállóan, csak vannak időszakok, amikor valahogy elfelejtkezünk róla.
Ez a világ ilyen.
Az ezernyi gond megoldása, a napi élet szervezése felemészti az egy napra jutó „gondolkodási limitet”. Gyakran érezzük, hogy ez nem elég. Kifelé figyelünk, az érkező ingerekre reagálunk, a belső késztetés az önálló gondolatokra pedig elfárad és háttérbe vonul, ám alig várja, hogy teret kaphasson. Sokáig nálam is ez működött. Akiben él az igény arra, hogy elvonulva kicsit befelé figyelhessen – dacolva a feladatokkal – azoknak ajánlom ezt a könyvet. Akik pedig értékesnek találják saját gondolataikat annyira, hogy le is jegyezzék őket, azok lehetőséget kapnak az erre kialakított felületeken.
Bói József Tréner, coach
véleménye a könyvről
Józsefet a munkám kapcsán ismertem meg. Mivel roppant szimpatikus volt a személyisége és a stílusa, egy következő tanfolyamán részt vettem. Trénerként pontosan azt kaptam Tőle amire számítottam, és minden percét élveztem az interaktív előadásainak. Ez idő tájt kezdtünk beszélgetni a könyvemről. Megtiszteltetés számomra és óriási öröm, hogy elfogadva a felkérésemet, ezt az ajánlót írta könyvhöz:
„AJTÓK A SZÍVEK SZOBÁIN
Ez akár a könyv alcíme is lehetne.
Angelika ugyanis kitárja benne szív-szobájának ajtóit. Azzal a szándékkal engedi a kukucskálást, hogy felkeltse saját szív-szobánk iránti érdeklődésünket.
Arra biztatja az olvasót, hogy ő se csupán szellőztetésre használja a nyitást, hanem fogadjon vendéget. A vendégfogadás sok-sok törődést, munkát igényel, de a barátság nyújtotta élmények megélése nélkül szegényebbek maradunk. Az író arról is vall, hogyan dolgozott saját magán az eddigi életútja során. Nekünk olvasóknak is ilyen munkát kínál. Lehetőséget biztosítva könyvében a reakcióink megfogalmazására, saját érzéseink, gondolataink leírására, ami elindíthatja a szükséges belső átrendeződést és tettekre késztet.
Én igent mondtam.
Te kinyitod az ajtót?”
